Április 28-án részt vehettünk a Magyar Vöröskereszt Fejér Vármegyei Szervezete által, a Bugát Pál Egészségügyi Technikumban megrendezett Elsősegélynyújtó Verseny vármegyei döntőjén. No nem versenyzői szerepben, épp ellenkezőleg, a komoly és élet-halál kérdést jelentő vagy legalábbis szimuláló feladatok között pihenő állomásként tevékenységünkről szóló keresztrejtvény megfejtésével vagy Velencei-tó Műhelye varrással pihenhettek meg az ifjú versenyzők.

Az adománybolt egy ugyanolyan munkahely, mint bármely más bolt, és mégsem. A napok bejáratott mederben folynak, mégis, szinte soha nem úgy érnek véget, ahogyan azt az adományboltos eltervezi. Sokszor már eleve nem is úgy kezdődnek.

Amikor az adományboltot valaki turkálónak nevezi, valami halkan koppan bennem, mint amikor egy porceláncsésze nekikoccan a mosogató peremének. Nem csak azért, mert a kínálatunk messze túlmutat egy használtruha-üzletén, hanem azért is, mert az egész mögött egy sokkal mélyebb, összetettebb filozófia húzódik meg. Mintha egy kortárs galériát hasonlítanánk egy barkácsáruházhoz – nemcsak a funkció, a szellemiség is teljesen más.

Interaktív előadásunk a Fenntarthatósági témahét keretében az István Király Általános Iskolában.

A mai gyerekeket már nem érdekli semmi? Szerintem ez egyáltalán nem igaz, ugyanolyan kíváncsiak és érdeklődők, mint az előző évszázadok bármelyik ifjú generációja, csak sokkal nagyobb információs zajból kell kiszűrniük a számukra értékeset. A fenntarthatóságról nálunk gyakran többet is tudnak és komplexebben is tekintenek rá, mint mi felnőttek anno ennyi idősen – vagy akár most.

Az önkéntesség minden közösség és szervezet életében értékes és különleges ajándék. Legyen szó heti néhány óráról vagy hosszabb távú elköteleződésről, az önkéntesek jelenléte mindig hozzáad valami pluszt: új energiákat, friss szemléletet és egyfajta önzetlen lendületet. Nem ők viszik a hátukon a mindennapjainkat, de a munkájuk színesebbé és gördülékenyebbé teszi az alapítvány működését.